A suli

Gondoltam, ha már ennyit fikázom, megmutatom hova is járok :D 

Az egyetem hivatalos neve: Kyoto Egyetem (Kyoto Daigaku 京都大学), de a többség a rövidített nevén hivatkozik rá: Kyodai (京大). Ez amúgy a többi, nagyobb egyetem esetében is szokás. Fogják az első kanjit és az egyetem szó első kanjiját és csak e kettő alapján hivatkoznak a sulira. Így lesz pl. a Hokkaido Egyetemből (北海道大学) Hokudai (北大) és a Tokyo Egyetemből (東京大学 ) Todai (東大). Az Osaka Egyetem (大阪大学) egy kicsit más eset, mivel ott az első kanji megegyezik az "egyetem" szó első kanjijával és így nem lenne sok értelme a dolognak (大大), szóval ebben az esetben a második írásjegyet használták és így lett: Handai (阪大). 

A Kyodai az ország második legrégebben alapított egyeteme (1897) és ez, illetve gondolom az, hogy a volt császárvárosban létesítették, ami a 19. században még nagyon nagy dolog volt, hiszen a császár néhány évvel korábban még itt élt, nagy presztízst ad a sulinak. Az országnak 7 olyan egyeteme van, amiket még a II. vh előtt alapítottak (+2, ami a volt kolóniákon van) és ezek a mai napig a legelőkelőbbnek számító sulik. Ide bekerülni a legnehezebb tudtommal, viszont ha sikerült, akkor a diákok jövője nagyjából biztosítottnak tekinthető. Mára ez sokat változott, de nagyon sokáig az volt a gyakorlat, hogy a diákok széttanulták az agyukat (amennyire én tudom ez inkább a válaszok bemagolásából áll), majd ha bekerültek az egyetemre jött 4 év lazaság, mielőtt bekerültek volna az életük végéig tartó taposó malomba. Ha bekerültek a császári egyetemek egyikébe, akkor gyakorlatilag bárhol elhelyezkedhettek utána és részesültek az élethosszig tartó foglalkoztatottság előnyeiben. Ez tényleg azt jelenti, hogy soha nem rúgták ki őket, a rendszerbe volt kalkulálva az x évenkénti béremelés és a ranglétrán való feljebb lépés. Nyilván átjön, hogy ez mekkora biztonság érzetet jelenthetett és hogy az emberek számára miért is volt olyan vonzó, hogy bevállalják az iszonyatos mennyiségű tanulást. Ami nem csak a sulit jelentette a gimi végéig, hanem az esti iskolát is (kb. este 10-11ig), ahol kifejezetten arra készítették fel őket, hogy ezekre az egyetemekre bekerüljenek. 1-1 ilyen császári egyetemre mondjuk nem lehet csak úgy bekerülni, hogy valakit megszáll az ihlet a gimi 2. évében, hogy na akkor ő most a Todai-n akar tanulni. Nem. Erre készülnek az ovitól kezdve. Ha bekerülsz x oviba, onnan majd bekerülsz x alsó tagozatba, ahonnan már mehetsz x felső tagozatba, majd x gimibe és x egyetemre. Esélyes, h az egyes intézmények között van kapcsolat, de a lényeg inkább az, hogy mindig felkészítenek a következő szint felvételijére. Természetesen még ez sem jelentett garanciát, meg aztán biztos volt olyan, aki nem járta végig ezt az utat és mégis bekerült. És ahogy mondtam, mára ez sokat változott: az élethosszig tartó foglalkoztatásból egyre kevesebben részesülnek (ha jól emlékszem, csupán a népesség egy nagyon kicsi %-t érinti és régen sem volt általános, de jóval elterjedtebb volt, mint most) és már az sem garancia a diákoknak a munkára, h ha ezekről az egyetemekről van diplomájuk. Viszont mivel a hangsúly az egyetemen magán van, a nevén, ezért igazából tök mindegy egy jelentős hányadnak, hogy mit tanul. A munkáltatónak is mindegy, h az illető mit tanult. Az a fontos, h honnan van a diplomája. Hogy miért azt nem értem. Mármint, mi a jó fészkes fenét feltételez a munkáltató? H az illető okosabb? Ügyesebb? Szebben beszél? Kapcsolati tőkéje van? Vagy mégis mit? Szóval ez a rész még megfejtésre vár. Persze egy irodalom szakot végzett ember nem fog mérnökként dolgozni a legújabb felhőkarcoló építésén. Mármint csak nem...? :S
Emlékszem Osakaban is sok olyan magyar szakossal beszélgettem, akiket sem a nyelv, sem a kultúra, sem semmi nem érdekelt, de az, hogy a Handai-ról lesz a papírja, megért mindent. Egy angol ismerősöm, aki oda jár, ahova most felvételizem mesélte, hogy neki is többen mondták, hogy csak azért jöttek erre a szakra, mert akkor papírjuk lesz a Kyodai-ról és mivel angol nyelvű a képzés több esélyük lesz munkát kapni. Szóval ennyit az elhivatottságról meg arról, hogy a legalkalmasabb emberek kerülnek be.
A császári egyetemek mellett vannak még nagyon menő magánegyetemek is, aminek nagy neve van japán viszonylatokban és ahonnan érték a diploma. 

Szóval, a Kyodai is ilyen hely. Mondjuk költenek is rendesen a rangra. Ahogy a Dani fogalmazott: csak elköhinti magát, h kéne valami és 3 napon belül ott van a laborjában. Ami azért nem rossz. :) Egy kutatónak álom lehet ez a hely. ^^

A sulinak három campusa van. Az egyik itt Ujiban, ahol lakom, a másik Katsuraban, a harmadik Kyoto városban (Yoshida). A Yoshida campus további négy campusra bontható fel, amiket utak választanak csak szét. Van a központi (gondolom ez a legrégebbi), az északi és a déli. Az északival idáig nem sok dolgom volt, a délin vannak a nyelvóráim, a központin pedig a laborom. A negyedik campusnál egybe számolom az orvosi kart, a kórházat és a gyógyszerészeti kart. Minden campuson, plusz egy extra helyszínen, van 1-1 étkezde. Na, ezek viszont baromi jó helyek. Oké, most kb mindenki mosolyog, aki ismer, de nem kell :D Nagyon okosan van kitalálva a dolog és az étel is finom. Majd írok róla részletesebben is. 

Az északi, a központi és a déli kampusz 

A suli épületei nem különösebben szépek, de maga a campus tele van fákkal ^^ (és baromi sok a bicikli!!!)

Itt van a laborom 

Labornak hívom, mert mindenki annak hívja, de valójában mi nem kísérletezgetünk. Olyan laborok is vannak, a szomszédos teremben pl, de a mi esetünkben csak egy terem számítógépekkel és könyvekkel. Szóval kutatástól függ, h mit csinálnak az emberek: valóban kísérleteket végeznek e vagy mást csinálnak. Nálunk vannak, akik csak olvasnak, van aki modelleket készít és mindenféle kriszkrakszok futnak a monitorjain. Szóval mindenki labornak hívja, de amúgy érdemesebb kutató szobaként rágondolni. 

Két szoba van, ahol a diákok dolgoznak, ez az enyém.

Asztalom :) Ez még az elején készült, azóta nagyobb a khm.. kreatív káosz.

A szobánkhoz tartozik egy mini konyha is 

Na, még néhány kép a hangulathoz :)

Jaja, egy baseball pálya :D

Itt voltak a japán nyelv órák, illetve a felső szinteken koli van.

Ui: Nem vagyok rossz helyesíró, azok az idők szerencsére elmúltak. Viszont nagyon sajátos szabályokat követek, mert szerintem úgy jó, még akkor is ha tudom, a hivatalos álláspont szerint borzalmas dolgokat művelek :P Szóval, Keresztanya, ha olvasod, akkor kérlek ne tépd a hajad :D