Páfrányfenyő...

...vagy a talán ismertebb nevén: Ginkgo biloba. 

A nagy japánozásban gondoltam elmagyarázom miért ezt a címet adtam a blognak (elég sűrű és esetleg unalmas rész következik. Mosom kezeimet.)

A ginkgo egy élő kövület. Mielőtt belemennék a részletezésébe, megpróbálom elmagyarázni mit tekint a tudomány élő kövületnek. Röviden azokat az élőlényeket (többnyire fajok vagy nemzetségek), amik hosszú időn át (geológiai értelemben) változatlanul fennmaradtak. Ez persze sokkal több növényre és állatra vonatkozik, mint elsőre gondoltam. Galácz András, az ELTE Őslénytani tanszékének oktatója, ezt "kicsit" pontosította: egy élő kövület több tíz vagy száz millió éves múlttal rendelkezik, valamikor népes és változatos csoport tagja volt, mára azonban egyedül maradt és magában képviseli az egykori csoportját, továbbá bár egykor széles elterjedés jellemezte, ma már csak kis területen lelhető fel. 

Az élő kövületek számomra két okból lenyűgözőek: az egyik, hogy évmilliók óta léteznek, másrészt hogy ez idő alatt több olyan kihalási eseményt is túléltek, amik akár sokkal elterjedtebb és magasabb egyedszámú fajokat is eltüntetett a Föld színéről. 

Na, de vissza a ginkgora. Nem vagyok se biológus, se paleontológus, szóval csak a magam egyszerű módján mondok róla néhány dolgot. Nyitvatermőről van szó. A fenyők is nyitvatermők, de ha arra gondolunk hány féle-fajta fenyőt ismerünk, akkor kicsit szomorú belegondolni, hogy a ginkgo biloba egyedül van. Magányos faj. A törzs felépítése a fenyőkét idézi, a termése is hasonlít a fenyőfélékhez tartozó tiszafafélékre. A levele azonban a páfrányokéra hajaz. Tetejében a megtermékenyítés módja is olyan, ami a páfrányoknál fordul elő, nem a fenyőknél. Ez a kettősség lett az oka a "páfrányfenyő" elnevezésnek. 

A ginkgo biloba rokonai nagyjából 260 millió éve jelentek meg (perm), de a ma élő ginkgo képviselői kb. 190 millió éve (kora jura) léteznek. A krétában élték fénykorukat (130-65 millió éve), ezután folyamatosan csökkent a fajgazdagság, mára pedig csak az általunk is ismert ginkgo biloba létezik. Ahogy a fajszám lecsökkent, úgy csökkent az általuk uralt terület mérete is. Kezdetben még gyakorlatilag minden szárazföldön (tkp egy szárazföld volt a permben, Pangea, szóval így könnyű) jelen voltak, így a szuperkontinens feldarabolódása után minden mai kontinensen megtalálhatjuk a nyomát. A mi ginkgo fajunk a jurában viszont csak Laurázsiában (Észak-Amerika és Eurázsia) volt jelen. Még ez is igen szép méretű terület volt, de lassacskán itt is elkezdett lecsökkenni az életterük. Eltűntek Amerikából, majd az utolsó jégkorszakkal Európából is. Egyedül Ázsiában, azon belül is a Kelet-kínai-hegyvidéken élték túl a fák az idő múlását. Ezzel a hanyatlással szemben a ginkgo biloba ma hol található meg? Kb. mindenhol. Erős túlzás persze, de rejtélyes (?) módon ez az egyik legkedveltebb városi fa és előszeretettel ültetik parkokba, utcákba, utak mellé és kiválósan megállja a helyét. Az idős fa elérheti akár a 30 métert is. 

És hogy mi köze Japánhoz? A ginkgo biloba habár Kínában őshonos, Európába Japánból került át a 18. század közepén. Így a ginkgo amellett, hogy élő kövület és mint ilyen szerintem hihetetlenül izgalmas, egyfajta szimbóluma a két szakomnak, a japánnak és a földrajznak. 

(Japánul amúgy a neve "ichou" és így írják イチョウ(銀杏、公孫樹). Szerintem a páfrányfenyő szebb, mégha se nem fenyő, se nem páfrány is.)

A Ginkgo biloba levele (wikipédia)

(wikipedia)

A termése (www.whitmanfarms.com)

Ősszel (Rachel Cohen)

Préselt levelek a Síp utcából (saját)