Ah, június. Már több, mint 2 hónapja vagyok itt. Érdekes, mert olyan mintha már 5 lenne. Szerencsére egész megszoktam a helyzetet, még ha ez sokszor nem is tűnik így :P
Jó rég kezdtem el ezt a bejegyzést. De mindig annyi tennivaló volt, hogy nem tudtam befejezni. A laborban a gépemen nincs magyar billentyűzet, a koliban meg sokszor olyan fáradt vagyok, amikor visszaérek, h nincs erőm ezzel foglalkozni. Most már heti 3x kelek 6kor, h beérjek az első órámra. Egész nap az egyetemen vagyok. Órák között és után a laborban. Ha este van valami szociális program, akkor megyek. Nincs kedvem a szobában kuksolni, de emiatt sokszor 11re v még később érek vissza. Úgyhogy most kicsit összefoglalok.
Móni megérkezett. Csak 5 hétre jött sajnos, de így is nagyon nagyon nagyon örülök neki. Jó újra Japánban lenni vele, még ha nem is lakunk közel egymáshoz. Nem olyan, mint régen volt, de ezt nem is vártam.
Albane, a francia lány hazament. Csak 2 hónapra jött egy gyakornoki-kutatói pozícióba. 20 évesen. Hát igen, nem semmi lehetőség :S A lényeg, h mielőtt hazament, jártuk vele a környéket és megnéztük a kötelező látnivalókat. Így került sor Osakára és május utolsó vasárnapján, Narára (05.29).
Nara volt az első fővárosa Japánnak. Anno, amikor 8. század legelején felépítették és a császár ott telepedett le, akkor az egyesített Japán még nem volt akkora mint most. Jelenlegi méretét az évszázadok során, szép lassan érte el. Pl. Hokkaidot csak a 19. század második felében vonták az irányításuk alá. Tehát, Nara volt az egykori Japán első fővárosa. Nem tartott sokáig ez az állapot, mert a buddhista kolostorok papjai olyan nagy hatalomra tettek szert az államirányításban, hogy nem látszott semmilyen egyéb megoldás, mint arrébb költöztetni a fővárost, hogy a hatalmukat ne tudják ennyire látványosan érvényesíteni. A dolog bevált. De ettől függetlenül a templomok megmaradtak és a mai napig, köszönik, jól vannak. Nara elsődleges látnivalói ezek, mivel az ősi császári palotának ma már a romjai sincsenek meg. Illetve jelenleg is folynak az ásatások, de az alapozást leszámítva, tudtommal, semmi nem élte túl az elmúlt évszázadokat.
Jó rég kezdtem el ezt a bejegyzést. De mindig annyi tennivaló volt, hogy nem tudtam befejezni. A laborban a gépemen nincs magyar billentyűzet, a koliban meg sokszor olyan fáradt vagyok, amikor visszaérek, h nincs erőm ezzel foglalkozni. Most már heti 3x kelek 6kor, h beérjek az első órámra. Egész nap az egyetemen vagyok. Órák között és után a laborban. Ha este van valami szociális program, akkor megyek. Nincs kedvem a szobában kuksolni, de emiatt sokszor 11re v még később érek vissza. Úgyhogy most kicsit összefoglalok.
Móni megérkezett. Csak 5 hétre jött sajnos, de így is nagyon nagyon nagyon örülök neki. Jó újra Japánban lenni vele, még ha nem is lakunk közel egymáshoz. Nem olyan, mint régen volt, de ezt nem is vártam.
Albane, a francia lány hazament. Csak 2 hónapra jött egy gyakornoki-kutatói pozícióba. 20 évesen. Hát igen, nem semmi lehetőség :S A lényeg, h mielőtt hazament, jártuk vele a környéket és megnéztük a kötelező látnivalókat. Így került sor Osakára és május utolsó vasárnapján, Narára (05.29).
Nara volt az első fővárosa Japánnak. Anno, amikor 8. század legelején felépítették és a császár ott telepedett le, akkor az egyesített Japán még nem volt akkora mint most. Jelenlegi méretét az évszázadok során, szép lassan érte el. Pl. Hokkaidot csak a 19. század második felében vonták az irányításuk alá. Tehát, Nara volt az egykori Japán első fővárosa. Nem tartott sokáig ez az állapot, mert a buddhista kolostorok papjai olyan nagy hatalomra tettek szert az államirányításban, hogy nem látszott semmilyen egyéb megoldás, mint arrébb költöztetni a fővárost, hogy a hatalmukat ne tudják ennyire látványosan érvényesíteni. A dolog bevált. De ettől függetlenül a templomok megmaradtak és a mai napig, köszönik, jól vannak. Nara elsődleges látnivalói ezek, mivel az ősi császári palotának ma már a romjai sincsenek meg. Illetve jelenleg is folynak az ásatások, de az alapozást leszámítva, tudtommal, semmi nem élte túl az elmúlt évszázadokat.
Nara másik nagy látványossága a hatalmas templom és szentély komplexumok mellett a parkban (nagyon nagy park) élő, teljesen szabadon kószáló őzek. Nem tudom hányan vannak, de szerintem vlhol 200 körül mozoghat a számuk. Semmi más nem érdekli őket az egész világon, mint a "shika senbei". 150 yenért egy kis csomag eledelt lehet nekik venni. Ostya szerű. Nem tudom mi van benne, de nagyon odáig vannak érte. Ha meglátják nálad v kiszagolják, azonnal roppant érdeklődők lesznek. Ez persze szigorúan csak addig tart, amíg az ostya is. Aztán úgy faképnél hagynak, h az már egészen sértő. Amúgy vadak. Mármint, nincsenek háziasítva. Szóval előfordul, h megharapják az embert vagy fellökik. A simogatást se szeretik. Ettől függetlenül élmény őket ilyen közel látni. És tényleg mindenhol ott vannak. A legeldugottabb helyeken ugyanúgy, mint a legtöbb embert vonzó látványosságok közelében.
Figyelem! Képdömping következik! O.O
Figyelem! Képdömping következik! O.O
Todaiji főcsarnoka
És a Daibutsu (Nagy Buddha). 15 méter magas a szobor.
Mondom, h mindenhol ott vannak :D
Ez egy kicsit félelmetes volt
Ez tudja, honnan jön a kaja...
Nagy az érdeklődés...nálam a senbei.
Shinto szentély "papnője"
Így négyesben ezután már csak Kyotoban mászkáltunk. Ücsörögtünk a Kamo folyó partján, beszélgettünk, voltunk egy marokkói étteremben. Múlt héten pénteken együtt lógtunk és úgy volt, h másnap, szombaton még találkozunk és akkor elbúcsúzunk. Csakhogy törölték a járatát és nem volt gép, csak másnap reggel. Így Albane elrepült a szombati géppel és végül nem tudtunk elbúcsúzni tőle. Nem tudom, de talán jobb volt így. De Luiyit, a kínai lányt, nagyon sajnálom. Ők ketten nagyon össze voltak nőve, egy laborban is dolgoztak. Szegény nagyon magára maradt.
A laborban sokat javult a helyzetem, aminek szívből örülök. Sikerült 1-2 emberrel jót beszélgetni. Japánul is, angolul is. Fordítom a szakdogámat a felvételi miatt. Nem nagy élmény, de leköt és élvezem, h valamit csinálok. Felfedeztem magamnak Aviciit és Skrillexet. Úgy tűnik nagyon jól tudok dolgozni, ha ők mennék a háttérben. Ki gondolta volna? :D
Az óráim is megvannak, köszönik szépen. Az egyiken csoportokra osztottak minket és kaptunk 1 feladatot. Az én csoportomban 3 japán és 2 külföldi volt. A 2 külföldi nem hivatalos diák, nem kapunk kreditet érte. Ehhez képest mi dolgoztunk a legkeményebben, plusz az egyik japán srác. A másik kettő...lószart se csinált. Ez nem is lett volna gond, de nekik kellett volna prezentálni azt amin annyit dolgoztunk. Fantasztikusan sikerült! Csak kurvára azt felejtették elmondani, hogy mi volt ennek az egésznek a lényege! Semmit, de tényleg semmi értelmezhető dolgot nem mondtak. Azt hittem helyben felpofozom őket. Tanulság? Ha vlmit jól akarsz megcsinálni, csináld te. De az tuti, h ne hagyd hülye gyerekekre!
Mint láthatjátok, olyan sok minden nem történik. Ide-oda megyek haverokkal és tanulok. Az élet kezd a normális kerékvágásába visszatérni. Lassan költöznöm is kéne, de nem fűlik hozzá a fogam. Megszoktam itt, sok cuccom is van és utálok pakolni :/
A héten lesz az egyetemi 'welcome party'. Holnap, ami azt illeti. Kíváncsi vagyok. Ha más értelme nem is lesz, valami finomat csak eszem :3 Aztán jövő héten szombaton megyek Kobeba, mert a MEXT (az ő ösztöndíjukkal vagyok itt) is tart vlmi hasonlót az új diákoknak. Vasárnap pedig angol nyelvvizsga, ami szintúgy kell a felvételihez. Reméljük nem lesz gond. Állítólag nem nehéz, de nincs időm még csak egy gyakorló könyvet se kinyitni, szóval lehet, h lesznek meglepetések.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése