Káosz

Az elmúlt egy hét eseményei egy mondatban összefoglalva: a káoszt csendesen szemlélő én. 

Mármint, eléggé kaotikus itt minden. Főleg, ami az órákat illeti. De egyszerűen nem tudom izgatni magam. Lehet ez a vihar előtti csend?

Ma csütörtök van, lassan dél. Fél órája hozta meg a postás a cash-kártyát. A lényege a dolognak (nem tudom, h létezik e ilyen otthon), hogy az ösztöndíj egy olyan "számlára" érkezik, amihez nem tartozik számla. Sikerült, rohadt jól megmagyaráznom. A postánál kellett bejelentkezni, akik adatfelvétel után és egy hét várakozással később kiküldték ezt a kártyát, amivel csak készpénzt tudok felvenni és csak náluk. Ez nem egy bankkártya és a számla létezésében is erősen kételkedem, Ezért írtam, h nem tartozik hozzá számla. Szóval a kártyával a boltban nem tudok fizetni, utalni se, interneten vásárolni se. Semmit se. Az, hogy repülőjegyet hogy fogok így vásárolni vagy a Netflixet befizetni, nos nem tudom. Tartok tőle, h sehogy :/

Na de miért káosz? A suli a héten kezdődött el. De úgy, hogy nem volt orientáció, nem volt meg a szintfelmérő eredménye, a tanárom nem sok használhatót mondott az egyéb, szakmai órákról, amiket ha akarok felvehetek. És lehet, h velem van a baj, de ez nem igazán tud érdekelni. Itt jön be a csendesen szemlélődő én. Azt hiszem össze kéne kapnom magam, mert így el fogok sodródni. De még ez sem tud érdekelni. Mintha bekómáltam volna. Hogy így akklimatizálódom vagy a sulis életből/tanulásból van elegem, azt nem tudom. Majd kiderül. 

Hétfőn találkoztam a tanárommal, aki megpróbálta kiszedni belőlem a kutatási témámat, én pedig makacsul megpróbáltam vele megértetni, hogy nincs még és pont erről szólna ez az első félév: nyelvi és szakmai órákra járás, olvasás, felzárkózás, kitalálás. A társalgás angolul folyt, de nem igazán értettem őt néha. Nem tudtam válaszolni a kérdésre, mert nem értettem mit akar. Nem nyelvtudás szempontból, hanem értelem szempontból. De amúgy kedélyesen elcsevegtünk. Aztán átküldött a szomszédba, az ausztrál docenshez (vlmi ilyesmi a rangja), mert h ő kompetensebb a mester képzéses dolgokkal kapcsolatban. Felemelő volt értelmes párbeszédet folytatnom valakivel, akitől még némi információra is szert tettem. Kár, h 10 percem volt rá, mert aztán rohanás (és elkésés) a nyelvi órámról. Az órákról amúgy csak annyit, hogy egyelőre nem sokat csináltunk. A kanji tűnik idáig a legértelmesebbnek, aminek tiszta szívből örülök. Idáig nem nagyon volt értelmes kanji órám. 

Kedden tiszteletemet tettem a laborban egy órácskára. Nem igazán látom be, hogy minek járjak be, amíg az életemet próbálom itt összerakni és amíg még csak egy könyvtári könyvet se tudok kölcsönözni. Na mindegy. Ezután a marokkói meg az orosz lánnyal elmentünk a Nijo-kastélyba. A kastély a Tokugawa shogunok kyotoi rezidenciája volt. A 17. század elején épült fel és egy, kicsit nagyobb, köpésre van a császári palotától. Nem mellesleg azon kevés helyszínek egyike, amiket Kyotoban még nem láttam :P Ej, de kis nagyképű vagyok. Ettől függetlenül még visszamegyek, mert csak a kastély egy része volt elérhető a látogatók számára. Mivel még tart a cseresznyefa virágzás (sakura), ezért mindenhol ahol csak lehet ennek a jegyében van valamilyen program. Többnyire ivás. Itt viszont kivilágítás és fényjáték volt. Szép volt, bár nyilván néhány cseresznyefa kevés az igazi ámulat kiváltásához. Főleg, hogy Japánban olyan beteges színűk van. Mintha a rózsaszín kifakult volna, de még nem fehér, már nem rózsaszín. A kivilágítás segített rajtuk. Kis erőt vitt a színükbe :) Viszont azt nem tagadhatom, hogy a sötét kastélynak, a nagy tereknek és az időnként kivilágított fáknak volt egy igen kellemes hangulata.

Sajnos nem volt nálam állvány, a képek ennek megfelelően pedig nem az igaziak, de hangulatcsinálónak jók :)

Szerdán lement az eddigi legjobb óra, a kanji. Úgy érzem a nő nagyon vágja hogy kell ezt tanítani. Végre valaki! Megkaptuk a szintfelmérő eredményeit is. Pontosan oda kerültem be, ahova én is betippeltem a szintemet. Nyilván jóval magasabban kéne lennem, de hát mit tegyek? Ez van és kész. Összesen 6 órát vehetek fel. De a kinézett szakmai órákkal együtt, nem biztos hogy felveszek ennyit. Jelenleg 13 óra szerepel az órarendemben, plusz a heti 2 órányi szófosás a laborban és a ki tudja hány órányi "ott kell lenned, mert a csoport része vagy, még ha semmi hasznosat sem tudsz még csinálni" laboros tartózkodás. A rendszer is más itt egy kicsit szerintem. Nagyobb hangsúlyt fektetnek az órákon kívüli munkára, értve ezáltal a beadandók és egyéni v. csoport előadások elkészítését. Így viszont nem vállalható ennyi, pedig phff... ELTE után :D 

Minden szerdán, délután 3-5 között van egy megbeszélés a laborban. Hogy pontosan mit csinálnak rajta azt nem tudom, de most meghallgathattuk az intelmeket. Elég parás az ilyen nekem. Mindig nagyon komolyan veszem, ezért megrémít, hogy miknek is kell majd megfelelnem te jó ég?! Kell prezentálni is, amitől kivert a firilifrász. Ezután volt egy kis "welcome party" a 4 újonnan jött embernek. Kaptunk sütit, teát és beszélgethettünk, ismerkedhettünk. Kár, h ennyiben kimerült a dolog. Gondolom ők se nagyon lógnak együtt.
Miután az intelmek a frászt hozták rám és megint sikerült megkérdőjeleznem épelméjűségemet, közöltem h se ma, se holnap nem megyek be. Van elég dolgom ahhoz, hogy elfoglaljam magam. Tegnap éjfélkor sikerült összeraknom az órarendemet, ma reggel a postásra kellett várnom, el kell intéznem azt a rohadt telefont, ami miatt már harmadszor v negyedszer kelek útra :( Ott van a kötelező orvosi vizsgálat, a nyelvi óráim, az orientáció, a könyvtári körbevezetés, stb. Ja, és még nincs mit csinálnom a laborban. A könyvet, amit a tanár ígért nekem hétfőn, nem hozta be se kedden, se szerdán. Nem baj. De így nincs mit olvasnom még. Szóval lááááázadok!