Összefoglalok

Ah, áldott szombat :D Végre nem kell 6.20kor kivernem magam az ágyból. Úgy sikerült ugyanis az órákat felvennem, hogy majdnem mindennap van egy reggeli órám. Itt 5 periódus van. 

1. 8.45-10.15

2. 10.30-12.00

ebédszünet

3. 13.00-14.30

4. 14.45-16.15

5. 16.30-18.00

A 8.45-s kezdés nem tűnhet rossznak, de a közlekedés sajátosságai és a távolság miatt rendszeresen épphogy csak beérek vagy akár el is kések. Pedig 7.20-kor már itthon sem vagyok :(

Az első hét (nekem, mert amúgy a második) lement és bár szeretném azt mondani, hogy mennyire klassz volt, nem mondom. A japán nyelvórák rendben vannak, de a szakmai órák siralmasak. Mesteres órákon olyanok hangzanak el, amik nálunk az alapképzésen az első, bevezető órákon. Őszintén remélem, hogy ez megváltozik hamarosan, mert ha nem, akkor újratervezés lesz. Ahogy az első posztban írtam, ha szakmailag tudok fejlődni, akkor hajlandó vagyok bevállalni gyakorlatilag mindent, de ha nem tudok, akkor felejtős. Egyszerűen csak nem értem. Ez a hely benne van a világ 100 legjobb egyetemében! Míg az ELTE vlhol az 500-600 között van. Szóval növekvő aggodalommal figyelem a helyzetet és döbbenten pislogok.

Szombaton (múlt héten) elzarándokoltunk Ujiba. Technikailag én is Ujiban lakom, az ún. Ohbaku kerületében, de a történelmi városmagot még nem láttam. Van egy gyönyörű templom, ami még 10. század legvégén épült (isz.998), illetve templommá a 11. század elején építették át. Ez volt a Heian korszak (isz. 794-1185) és a japán kultúra esszenciájának kialakulása is erre az időszakra tehető. A Heian korszakot megelőző évszázadokban intenzíven zajlott a kultúra, írás, jog, építészet, vallás, stb. átvétele a kontinens felől. Kínából pontosabban, Korea közvetítésével. A Heian korszak vége felé azonban egyre csökkentek az ismeretszerző utak Kína felé és az ország lassan magába zárkózott. Ez nem jelentett teljes elzárkózást mondjuk. Szóval Japán önmaga felé fordult és átformálta az addig megszerzett ismereteket, így született meg a jellegzetesen japán kultúra egyik fele, ami bár kínai és koreai gyökerekkel rendelkezik, mégis egyedien japán. A másik felét a zen és a bushido adja, de ez kicsit későbbi történet. 

Szóval a Byodoin és Uji. Elismerem, nem ástam bele magam a város történetébe, szóval van bőven fehér folt, de azzal nyugtatom magam, hogy még itt leszek egy darabig, még lesz időm megismerni. Holnap is tervezzük, hogy kicsit körbekirándulunk, felmegyünk a szentélyekhez, templomokhoz a hegyen. Meg jövő héten is valamikor tervbe van véve egy látogatás. Hála Istennek, közel van! Gyalog is el tudunk menni, nem kell költeni a közlekedésre. Csúcs :D

Tahát Uji, ahogy már mondtam, a teájáról híres. Hogy miért azt nem tudom pontosan, bár megvannak a tippjeim. A teáról és a Heian kori templomokról. A Byodoin-t, vagy más néven Főnix Csarnokot, mostanság festették át olyanra, amilyen egykoron volt. Megkapta a szép piros színét. Idáig kifakultan, megbarnultan várta a látogatókat.

Zseniális módon a Nap pont szemből sütött, úgyhogy az ikonikus "szemből" fotót nem sikerült elkészítenem. Ikonikus, mert a 10 yenesen ez van rajta. Na, majd legközelebb.

(Forrás: www.diveintojapan.com)

Ezután kicsit körbekeringtünk a környéken. A koliban sikerült összeismerkedni egy kínai és egy francia lánnyal. Kettejükkel, meg Oulaval, a marokkói lánnyal mászkáltunk és menekültünk a bogarak elől. Uji számomra nem túl egyértelmű módon összekapcsolódik Murasaki Shikibuvel és a Genji monogatarival. Murasaki a császári udvarban élt, legalábbis egy ideig, nagyon magasan művelt udvarhölgy volt, aki a világ első regényének számító Genji monogatarit megírta. A 10-11.század fordulóján élt és írt. A regény legnagyobb értéke, hogy rendkívüli pontossággal ad bepillantást a kor udvari életébe és szokásaiba. Szégyen vagy nem, japán szakosként sem olvastam a regényt. Elkezdtem, de nem jutottam vele messzire. Szerintem a három vaskos kötet összesen biztos kitesz 1000 oldalt, de lehet, h többet is. (Anya elolvasta...)

Murasaki Shikibu befigyel a parton

Jelenet a Genji monogatariból (bogárinvázió közepette)

Hazafelé menet pedig sor került az első "kaiten sushi" élményre is. Mindig nagyon jópofa dolog olyanokkal mászkálni, akiknek minden új. A futószalagon érkező sushi is ilyen. :) 

A képek sajnos nem sikerültek jól, majd a következőről teszek  fel képeket. 

Hazafelé még beugrottunk egy élelmiszerboltba. És esküszöm, hogy ez egy havasi gyopár a virágosnál O.o Vagy nem?